szgsz1930@gmail.com

I. évfolyam

Varga Sámuel

(Szabadkai Egyházmegye) – „Erő”

Szerbiában születtem, egy aprócska magyar faluban. Édesapám állandó diakónusként szolgál, valamint édesanyám egy igazán vallásos asszony, így gyermekkorom óta ministrálok és felolvasok a szentmiséken, ők vezetett be az egyház életébe és tanítottak imádkozni. Álltalános iskola után, Szabadkán a Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnáziumban érettségiztem. Az utolsó év végén felvételt kértem a Szabadkai Egyházmegye akkori püspökénél, kispapjai közé. A hivatást a Mindenható Atyánk és embertársaim szolgálatában ismertem fel. Életem egészében szeretnék emberekkel foglalkozni és így átadni mindenemet az Úrnak. „Mert az Isten országa nem szavakon alapszik, hanem erőn.” (1Kor 4,20)

II. évfolyam

Gubena Ábel

(Szabadkai Egyházmegye) – „Engedelmesség”

Szabadka városában születtem a mai Szerbia területén, és ott is nőttem fel. Már kiskoromban meglepte az embereket, hogy nem vagyok valami lázadó típus: mindig is jobban szerettem másoknak engedelmeskedni nem gondolva arra, hogy én mit akarok. Szerintem ezért is volt könnyű igent mondanom a hivatásomra, amikor 2017-ben – bérmálkozásom évében – először hallottam meg a Szentlélek szólítását, miszerint azt kéri tőlem, hogy pap legyek, amire azonnal igent is mondtam. Jó néhány év telt el az óta, és a hivatásom az óta is csak erősödik. Az elmúlt évek alatt azonban nem csak az erősödött meg bennem, hogy tényleg Isten akarata az, hogy én pap legyek, hanem arra is rájöttem, hogy mi az én igazi vágyam: Istent szeretni és neki engedelmeskedni, bármit is kérjen tőlem. Azóta már Szegeden tanulok papnövendékként, és az óta is kitartóan járok hivatásom útján hitben, szeretetben, engedelmességben.

Huszár Ádám

(Szabadkai Egyházmegye) – „Zene”

Életem kottájának első hangjait Csantavéren jegyeztem le. Általános iskolai tanulmányaimat szülőfalumban végeztem, itt is kezdtem ismerkedni az egyházi és a Taize énekekkel. Elsőáldozásomkor felkért plébánosom, hogy olvassak fel a misén hisz olyan szép lenne, ha az elsőáldozók végeznék aznap azt a szolgálatot. Nem kicsit izgultam, de amikor elolvastam a részemet, akkor azt mondtam: „Ez nem is olyan nehéz” ezután pedig nem csak énekeltem, amiket fejből tudtam, hanem ministráltam és olvastam is a misén. Ekkor éreztem azt, hogy a Mester hív, hogy szolgáljak neki egész életemben. A szabadkai „Paulinum” Püspökségi Klasszikus Gimnáziumban és Kisszemináriumban ez a tudat meg is erősödött bennem. Majd megboldogult Msgr. Slavko Večerin püspök atya ajánlásával Szegedre kerültem. Az éneklés persze végig kísért és kísér most is, e szolgálathoz egy-két videojáték is csatlakozott hobbiként. Bővül a repertoár, nehezednek a darabok, de a „koncert” most is a Mindenség Királyának szól.

Péter Zoltán

(Szeged-Csanádi Egyházmegye) – „Zarándok”

Békéscsabán születtem. Általános iskolai tanulmányomat Békéscsabán kezdtem el. Középiskolai tanulmányomat is Békéscsabán végeztem. 2 évig Informatikát tanultam a Békéscsabai SZC Nemes Tihamér Technikum és Kollégiumban. 18 évesen kiköltöztem Angliába és zarándokutam ekkor kezdődött el, és 6 évig éltem kint. Tanulmányaimat kint folytattam tovább. Majd 2018-ban visszatértem Magyarországra és itthon próbáltam elhelyezkedni a munka világában. Ezek után hallottam meg a Jóisten hívó szavát. Majd a szegedi szeminárium lett zarándoklásom következő állomása, ahol lelkileg és szellemileg is felkészítenek arra az útra, melyre a Jóisten meghívott engem.

V. évfolyam

Kisjuhász Tibor

(Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye) – „gondoskodás”

Lajosmizséről származom. Mindig is szerettem sütni-főzni, ezért Kecskeméten tanultam tovább szakácsnak. Szakmai gyakorlatként 2 évig dolgoztam egy étteremben, ahol tanulótársaimat vezethettem be az ételek varázslatos világába. Szabadidőmben szeretek állatokkal foglalkozni, róluk gondoskodni. Papi hivatásom formálódásában fontos volt, amikor emberek között voltam, amikor segíthettem nekik. Emiatt érdekelnek a pszichológiával foglakozó tantárgyak, szeretném megismerni az emberi lélek rejtelmeit.

Tompa Szabolcs Patrik

(Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye) – „teremtett világ”

Középiskolai tanulmányaim után a vendéglátásban kerestem a helyem, mert mindig is szerettem emberek között mozogni. Ám egyre erősödött bennem Isten hívása, így a képzés lezárulta előtt végül a papi hivatás mellett döntöttem. Az egészséges karizmatikus közösségben érzem otthon magam, de nem határolódom el más lelkiségektől sem. Hobbi szinten kerékpározom és túrázom, a legjobb együtt a kettő. Közel áll hozzám a természet, és fontosnak tartom, hogy tudatosan éljünk benne.

Gáll Szabolcs

(Szeged-Csanádi Egyházmegye) – „vándor”

Vándorutam Csíkszentmártonban kezdődött el, Székelyföldön. Itt hallottam meg a Jóisten hívó szavát, melyre már egészen fiatalon igennel válaszoltam. Meghívott, hogy elinduljak azon az úton, melyen az apostolok is jártak, a tanítványok útján. 14 évesen kezdtem el utam, vándor lettem. Elhagyva szülőfalumat, utam első állomása a gyulafehérvári kisszeminárium volt. Itt találtam olyan barátokra, akik társaim lettek és támogattak ezen az úton. Majd érettségi után tovább haladva, a szegedi szeminárium lett vándorlásom második állomása, ahol lelkileg és szellemileg is felkészítenek arra a kalandos útra, melyet a Mester szán nekem.

Cocris Constantin Rudolf

(Temesvári Egyházmegye) – „szolgálat-slujire”

Bukarestben születtem és éltem. Ott töltöttem eddigi életem nagy részét. Magyarul viszont a székelyek között tanultam, hiszen majdnem minden vakációmat ott töltöttem édesanyámmal együtt. Az Esztelneki ferencesektől szívtam magamba az imádság és a szent zene szeretetét. A papi hivatás is akkor kezdett csírázni bennem, gyermekkorom legszebb éveiben. 1992-ben elindultam a szemináriumba, de négy év után akaratom ellenére ez az út megszakadt. Majd elvégeztem a Bukaresti zeneakadémiát, művészi pályámat pedig a szintén Bukaresti filharmóniában folytattam. Mindig bíztam és bízok Isten akaratában és pedagógiájában, így amikor hallottam újból a hívó szót elindultam ismét a papság felé. Most itt folytatom a szegedi szemináriumban - mint temesvári egyházmegyés papnövendék - azt, ami valamikor félbeszakadt…

VI. évfolyam

Aleksza János

(Szeged-Csanádi Egyházmegye)– „önátadás”

Telekgerendásról származok, vallásos családban nevelkedtem. Rendszeresen jártunk a békéscsabai Szent Antal templomba, ahol ministráltam is, közel 10 éven keresztül. A papi hivatás akkor fogalmazódott meg bennem, amikor példaképemnek, II. János Pál pápának a boldoggá avatásáról hazatérve egy alsóbb évfolyamba járó lány megkérdezte tőlem: „Te most akkor pap leszel?” Azóta úgy érzem, hogy pap szeretnék lenni és mindent át kell adjak Istennek.

Tapodi Krisztián

(Szeged-Csanádi Egyházmegye)– „bizalom”

Kisebb koromban nem állt közel hozzám a hit és az egyház világa. Számomra az Istenhez vezető út más embereken keresztül vezetett. Szükségem volt olyan hiteles, életvidám és szeretettel teli emberekre – barátokra, lelkipásztorra, hitoktatóra –, akik vonzóvá tették számomra a keresztény életformát. Aztán ahogy egyre inkább bevonódtam az egyház életébe, a táborokba, a közösségekbe, egy élő és éltető valósággal találkoztam. Majd úgy éreztem, hogy a bizalmat, amit kaptam az emberektől és magától Istentől, azt másokkal is meg kell osztanom. Ez a belső vágy volt az, amin keresztül Isten meghívott és azóta is vezet a papságra készülve.

Tápai Leon

(Nagybecskereki Egyházmegye) – „művészet”

Farkas Tibor

(Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye) – „szolgálni”

Soltvadkerti vagyok, de Kecelen nőttem fel, és ott szólított meg Krisztus. Cigányként nagyon fontos számomra, hogy a népemnek is Krisztus szolgálata által példát tudjak mutatni, illetve hagyományainkat, kultúránkat megismerni, és gyakorolni. Krisztushoz tartozni, a legnagyobb örömforrás a hivatásomban. „Nincs olyan táv hit és ember között, amit Krisztus ne tudna közelibbé tenni önmaga által”. Jelenleg utolsó évemet töltöm a szemináriumba, immáron diakónusként.